Címkék: Washington Post

Az új tulaj szerint a Washington Post olyan, mint egy ló

Jeff Bezos is both right and wrong about why newspapers are like horses

Az amazonos Jeff Bezos nem sokat árult el a lapra vonatkozó terveiről azóta, hogy augusztusban megvette a Washington Postot (utólag is ajánlom erről a szemtanú Pethő András kiváló írását). Tegnap egy tévés interjúban annyit elmondott, hogy úgy képzeli, a nyomtatott újság a jövőben valami olyasmi lesz, mint egy ló: luxuscikk, amit nem elsősorban használati értéke miatt tart az, aki tartja. Ahogy a fent linkelt cikk szerzője felhívja a figyelmet: a hasonlat nem biztosan szerzett örömet a Post szerkesztőinek, hiszen közismert, hogyan végzik pályafutásukat a mégoly megbecsült paripák is.

Reklámok

Már be is döglött a hiperlokál?

“Az elképzelés, hogy bloggerek [évi] hatszámjegyű [dollár-] bevételre tehetnek szert városházi ülésekről, rendőrségi jelentésekről és középiskolai meccsekről szóló híradásokkal, ma sokkal inkább halványuló álomnak, nem pedig valóságnak mutatkozik” – írta a Bloomberg Businessweek két héttel ezelőtti száma. (A cikk online nem elérhető, ezért gondolom, hogy még érdemes foglalkozni vele.)

A cikk felidézi, hogy két-három évvel ezelőtt web-próféták és újságírás-látnokok kedvence volt a hiperlokális modell, mely szerint a média jövőjét a kisközösségeknek (ezen Amerikában jellemzően az 50 ezres körüli és alatti településeket, városrészeket lehet érteni) szóló szolgáltatások jelentik. Számos nagy médiavállalat el is indult ebbe az irányba, de a Bloomberg szerint a kezdeményezések mára mind kifulladtak: az AOL egy becslés szerint 147 millió dollárt veszített a Patch nevű hiperlokális hálózaton, a Politico, a Washington Post, a New York Times és a Guardian pedig egyaránt radikálisan visszavette vagy teljesen leállította nagy felhajtással indított hasonló kezdeményezéseit. (Magyar kezdeményezés is van, azt még nem vette vissza senki.)

A hiperlokális kudarcnak a Bloomberg szerint nagyon egyszerű oka van: nem jön ki a matek. A helyi hirdetőknek sokkal jobban megéri, ha Goggle-hirdetéseket vásárolnak, mintha az összehasonlíthatatlanul kisebb elérést biztosító helyi szájtokon hirdetnek. (A Patch szájtjain ráadásul futnak is a Google szöveges hirdetései, így mondjuk egy helyi mosodás a Patch által kínált ár 5%-áért megjelenhet ugyanazon a felületen.)

A Bloomberg szerint a probléma gyökere az, hogy “a hiperlokális szájtok egyszerűen nem jelentenek nélkülözhetetlen olvasnivalót.” A cikkben idézett kutató szerint egy átlagos user havi 109 alkalommal használ valamilyen keresőt, helyi oldalra viszont legfeljebb kétszer kattint.

Újságíró-oldalról az is felmerül, és ezt már én teszem hozzá, hogy a hiperlokális szájtok esetében fokozottan merül fel a kereskedelmi média örök alapkérdése: mi van, ha rosszat írunk a hirdetőről? Az üzleti modell szerint a közösséget kiszolgáló éttermek, szerelők stb. fognak hirdetni a hiperlokális szájtokon – ugyanakkor elvben ők jelentik az ilyen oldalak egyik legfontosabb témáját is. Hogyan kezelhető az a helyzet, hogy a hiperlokális blogger (vagy a salesese) egyik nap pénzt kér a sarki hentestől, a másik nap viszont meg kellene írnia, hogy büdös volt nála a lapocka?

Az is lehet persze, hogy nem a hiperlokális modellel önmagában van baj, hanem azzal, ha nagy médiavállalatok próbálják megvalósítani. A Guardian médiabloggere, Roy Greenslade szintén két hete közölte a Kentistowner nevű észak-londoni helyi szájt szerkesztőinek írását. Ők üzleti sikerekről számolnak be – és arról, hogy szerkesztőként maguk tartják a kapcsolatot a potenciális hirdetőkkel.

73%-kal nőtt a New York Times példányszáma egy év alatt

Editor & Publisher ®.

A lenyűgöző adat elsősorban annak köszönhető, hogy tavalyhoz képest radikálisan megváltoztak az amerikai terjesztési audit szabályai. A lapok példányszám-adataikba immár beszámíthatják a különféle mutációk és, ami a NYT esetében lényegesebb, a fizetős digitális verziók vásárlóit is. A március 31-ével záró évről szóló jelentés szerint a New York Timesnak már több digitális, mint nyomtatott vásárlója van (807 ezer és 780 ezer).  A NYT paywall, vagyis a webes kiadást fizetéshez kötő rendszer az audit-módszertani váltással gyakorlatilag egy időben, tavaly március 28-án indult. A napi átlag 807 ezer fizető digitális olvasó mindenesetre igen impresszív szám, még ha nem is teljesen egyértelmű, hogy mi van mögötte.

A fizetős online tartalom úttörője, az összesített példányszámlistát vezető Wall Street Journal napi 552 ezer digitális olvasóról számolt be. A digitális forgalmat tekintve jócskán lemaradva harmadik a New York-i bulvárlap Daily News.

A 25 legnagyobb amerikai napilap közül a legjelentősebb példányszám-veszteséget (a módszertani lazítás ellenére) a Washington Post szenvedte el 2011 és 2012 márciusa között; közel 8%-kal csökkent a forgalom.