Címkék: magyar médiatörvény

A magyar úton indul tovább az angol sajtószabályozás?

Meglepetésre és az utolsó pillanatban, de megegyezett az angol parlament három pártja arról, hogy milyen jogi keretben valósuljon meg a helyi sajtószabályozás reformja. A Leveson-bizottság javaslatait eszerint egy úgynevezett Royal Charter (ennek sajnos nem tudom, mi a szabatos magyar fordítása, legyen mondjuk pátens, hiszen ilyen rendeletekben minősítenek például egy-egy települést várossá) alapján ültetik majd át a gyakorlatba. A megegyezés része az is, hogy a korábbi feltételeket jelentősen szigorítva, ezentúl csak a parlament mindkét házának kétharmados többségével lesznek módosíthatóak az összes pátensek (ebből is kiviláglik, hogy sajnos valójában nem a királynő írja és adja ki ezeket).

A brit bulvársajtó súlyos botrányai, leginkább a telefonlehallgatási ügy nyomán indult Leveson-bizottság jelentése törvényi alapon működő sajtószabályozásra tett javaslatot. A kormány nagyobbik pártja, a konzervatívok ezt, Cameronnal az élen, inkább ellenezték, a másik kormánypárt (LibDem) és az ellenzéki Labour inkább támogatta. Az első kommentárok szerint a kialkudott megoldás fő előnye az, hogy mindkét oldal a maga álláspontját láthatja megvalósulni benne.

A sajtó vélt és valós áldozatait tömörítő, szigorú új sajtószabályozásért kampányoló Hacked Off üdvözölte a megállapodást. A veterán sajtószabadság-ügyi szervezet, az Index on Censorship viszont úgy véli, elfogadhatatlan, hogy politikusoknak bármilyen beleszólása legyen a politika ellenőrzésére hivatott média szabályozásába. Kirsty Hughes, az Index igazgatója azt mondta: ez a megoldás beszennyezi a demokráciát, az pedig, hogy a kétharmados szabályt minden pátensre kiterjesztik, az a fajta politikai ügyeskedés, amit a magyar kormány alkalmaz napjainkban, amikor politikai céljai érdekében, többsége birtokában rendre átírja az alkotmányt, megsértve ezzel demokratikus alapelveket.

Sok víz lefolyik még a Temzén, mire kialakul, hogy a majdani új sajtószabályozás szerve pontosan hogy fog kinézni a gyakorlatban, a továbbra is önszabályozásként működendő rendszer kidolgozása ugyanis magára az iparágra vár, nem a képviselőkre. Egyelőre az sem biztos, hogy a nagy kiadók hogyan reagálnak, csatlakoznak-e egyáltalán a majdani regulátorhoz. (Ha nem teszik, bíróság szabhat majd ki rájuk büntetéseket – legalábbis ha jól olvastam nagyon gyorsan az elképzeléseket -, nem pedig a Leveson által javasolt Ofcom, a rádiózás és televíziózás felügyeleti szerve.)

A Financial Times higgadt – még a megállapodás létrejötte előtt született – szerkesztőségi cikke arról ír, hogy öt éven belül, a “szabályozatlan” internetes média további térhódításával ez a fajta reguláció mindenképpen idejét múlttá válik. A pátens szövegének egyes elemzői ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet: az abban szereplő definíciók szerint minden hírekkel foglalkozó weboldal és akár blog is a szabályozás alanya lesz. Ez az a pont, ahol a magyar médiatörvény körüli viták ismerői felidézhetik emlékeiket és elégedetten hátradőlhetnek.

Reklámok

Társszabályozás, önszabályozás: mi legyen?

(Az alábbi írás először a Magyar Narancsban jelent meg. Azért ilyen hosszú.)

Ízlés, értékítélet, meggyőződés dolga, hogy a magyar média jelenlegi állapotát tragikusnak vagy egyszerűen csak jelentős mértékben javíthatónak/javítandónak tekinti-e az ember. A másfél évvel ezelőtti és a jelenlegi viszonyokra tekintve annyi világos, hogy a terjedelmes, óriási felhajtással kísért, igen drága intézményrendszert létrehozó médiatörvényektől nem lett jobb semmi. A média sem a nemzeti kultúrához, sem a sokat emlegetett demokratikus nyilvánossághoz nem tesz hozzá többet, mint tavaly meg tavalyelőtt, de még csak nem is szórakoztatóbb, mint akkor volt.

A 2011. július 1-jén indult társszabályozási rendszerrel is ez a helyzet. Két tekintetben persze beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A médiahatóságnak nem kellett újabb kommunikációs fronton csatáznia, sőt, joggal jelenthette ki, hogy a sajtószabadság haláláról szóló víziók, lám, alaptalanok voltak. A válsággal kínlódó szerkesztőségek legalább egy bizonytalansági tényezőtől megszabadultak, az óriási pénzbüntetések réme szertefoszlott. A társszabályozásból azonban nem lett nemzeti sport, az ügyek száma egy év alatt az internetes és nyomtatott médiában összesen nem érte el a néhány tucatot.

Ez önmagában is támadhatóvá teszi a társszabályozás intézményét, nem is egy oldalról. Lehetnek, akik úgy gondolják, hogy a viszonylagos visszhangtalanság az iparág hibája. Miért nem népszerűsítették hatékonyabban? Mások úgy vélhetik, a panaszok alacsony száma és – a médiatörvényt félreértő módon – jellemzően egyéni sérelmekre koncentráló jellege azt igazolja, hogy a sajtó kifogástalanul működik. jobb. A panaszok alacsony száma valójában csak a panasztételi csatorna ismeretlenségét és/vagy a közönség elvárásainak alacsony szintjét mutatja. De ha azt kérdezzük, hogy általánosságban változtatott-e valamit a média készítőinek és felhasználóinak viszonyán a társszabályozás, a válasz: nyilvánvalóan nem. Bővebben…

Unortodox tanulmány a médiatörvényes Ab-döntésről

Koltay András és Polyák Gábor médiajogászok közös, pontosabban részben közös cikket írtak a Jogesetek Magyarázata című folyóiratba az Alkotmánybíróság tavaly decemberi, a médiatörvény egyes elemeit alkotmányellenessé nyilvánító határozatáról. Ebben az a nagyon érdekes, hogy ők azért elég sok mindenben nem értenek egyet a médiatörvényt, illetve úgy általában a médiaszabályozást illetően.

Ebből az alkalomból a két szakember (akik közül Költay a Médiatanács tagja) a folyóirat szerkesztője, Jakab András kérdéseire válaszolt az ELTE ÁJTK egyik termében. Meglepetés nem volt, a hangnem nagyon kulturált volt, de a nézeteltérések változatlanok: Koltay szerint 20 év múlva is szükség lesz médiatörvényre, ami biztosítja a demokratikus közvélemény működését, Polyák viszont annak örülne, ha minél előbb teljesen eltűnne a speciális médiaszabályozás és vele a médiahatóság is.

A tanulmány letölthető a folyóirat honlapjáról.

Kevesebb előírás vonatkozna a nyomtatott és online sajtóra a médiatörvény-módosítási javaslat szerint

Felkerült a parlament honlapjára “a médiaszolgáltatásokkal és sajtótermékekkel összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat, előadó dr. Navracsics Tibor. Az Alkotmánybíróság tavaly decemberi döntésében 2012. május 31-éig adott határidőt az országgyűlésnek, hogy módosítsa a kifogásolt, de nem egyből megsemmisített törvényi részeket. A módosítási javaslat innen letölthető.

Első átolvasásra ezek tűntek fel:

A módosítás nem venné ki teljesen a sajtótermékeket (tehát a nyomtatott és internetes lapokat) a médiatörvények hatálya alól, de tovább szűkíti a betartandó előírások körét.

A módosítások egy jelentős része az újságírói forrásvédelmet bástyázná körül a korábbinál jobban és egyértelműbben.

Gyorsértékelésem szerint életszerűbbek, alkalmazhatóbbak lennének a nyilatkozat visszavonására vonatkozó szabályok. UPDATE 2012-05-15: Az általam olvasott első részletesebb szakmai értékelés szerint a javasolt módosítás a nyilatkozat visszavonása esetében kivenne korábban meglevő, a sajtót és a nyilvánosságot támogató garanciákat, és általában megnehezítené a sajtó számára élő emberek bemutatását. Vistzont vitás esetekben nem a Médiatanács, hanem a bíróság döntené el, hogy visszaélt-e a média a nyilatkozat közlésére vonatkozó beleegyezéssel, vagy sem.

Teljesen kikerülne az az előírás, mely szerint a “médiatartalom nem lehet alkalmas a magánélet megsértésére”.

Körvonalazottabbak és szűkebbek lennének a médiabiztos (ombudsman) hatáskörei és eszközei, egyértelmű, hogy nem hatósági jogkört gyakorol, hanem egyfajta mediátor lehet a média és annak fogyasztói között. Egyértelmű lenne, hogy a biztos nem arra való, hogy egyéni problémákkal foglalkozzon, hanem “a nézők, hallgatók, olvasók jelentős részét érintő” ügyekben léphet fel.

A módosító indoklásában (amit érdemes elolvasni) több ponton szerepel, hogy a polgári és büntetőjogi védelem elegendő az emberi jogok megfelelő védelmére a sajtótermékeket illetően.

Átfogó online felmérés újságírók körében

Internetes kérdőívvel méri fel a magyar médiadolgozók véleményét az Eötvös Károly Intézetben működő, a Soros György-féle Open Society Foundations által támogatott Mérték Médiaelemző Műhely. A kérdések a médiatörvény hatásairól, illetve a sajtóra nehezedő politikai és gazdasági nyomásról szólnak, pontosabban arról, hogy a válaszadó szerint léteznek-e ezek a dolgok, és ha léteznek, mennyire jelentősek.

A kérdőívet ide kattintva lehet kitölteni, én már megtettem, kb. 3 perc kell hozzá.

Nekiment a médiatörvénynek az ombudsman

Az ombudsman álláspontja szerint a médiatörvény több – a tanács elnökének és tagjainak megválasztására, valamint a megbíztatás megszűnésére vonatkozó – rendelkezése együttesen értelmezhetetlen és alkalmazhatatlan. A biztos szerint a szöveg belső ellentmondásai, valamint az egyértelműség hiánya önmagában alkalmas arra, hogy sértse a jogállamiság elvét és a jogbiztonság követelményét.