Kategória: szabályozás

Cameron: betiltja a pornót, megvédi a 3. oldal cicis lányait

Cameron refuses to back ban on Sun’s Page 3 topless images

A David Cameron vezette brit kormány bejelentette, az ország internetszolgáltatói kötelesek lesznek blokkolni a pornográf tartalmakat (de aki külön kéri, az továbbra is eléri majd a pornót).

A miniszterelnöktől a BBC Woman’s Hour című műsorában megkérdezték, hogy akkor ugye támogatja a Sun napilap tradicionális, 3. oldalas toplessfotóinak hatalmi szóval való betiltását is, ő azonban azt mondta, szerinte ez olyan dolog, amit bátran az emberekre lehet bízni. Aki akar, vegyen Sunt, aki nem, az meg ne – összegzett a konzervatív államférfi.

Lucy Holmes, a No More Page 3 kampány alapítója (aki természetesen nem azért küzd, hogy a Sunban egyáltalán ne legyen 3. oldal, hanem csak a félmeztelen nőket ábrázoló képek közlése ellen) Cameron álláspontját “különösnek” bélyegezte, és elmondta: a képek a nőket szexualizálva, eltárgyiasítva, ezzel megalázva ábrázolják. “Annyit akarunk, hogy a bulvárlapok tisztelettel ábrázolják a nőket” – nyilatkozta az aktivista, aki szerint meglehet, Cameron betojt a Suntól.

A 3. oldal lányai az ország vezetőjétől függetlenül is eltűnhetnek a sajtótörténet süllyesztőjében: februárban a Sun-tulajdonos Rupert Murdoch twittentette el magát abban az irányban, hogy talán inkább vonzó, de felöltözött embereket kellene mutogatni a lapnak, most pedig az Independent adott – belső forrásokra hivatkozó – hírt arról, hogy a Sun szerkesztősége dolgozik a főnöki ötlet megvalósításán.

Médiaszabályozók európai összehasonlítása: ingyen e-könyv

Media Regulators in Europe: A Cross-Country Comparative Analysis.

Sajnos Magyarországról nincsen szó benne, ami még érthető is, ha beleolvasunk az előszóba, amely a cím vállalását úgy módosítja, hogy Nyugat-Európa regulátorairól fog szólni a könyv. Csak akkor azt nem értem, Lengyelország hogyan fért bele. Ettől persze még lehet sokoldalú, hasznos kiadvány.

A magyar úton indul tovább az angol sajtószabályozás?

Meglepetésre és az utolsó pillanatban, de megegyezett az angol parlament három pártja arról, hogy milyen jogi keretben valósuljon meg a helyi sajtószabályozás reformja. A Leveson-bizottság javaslatait eszerint egy úgynevezett Royal Charter (ennek sajnos nem tudom, mi a szabatos magyar fordítása, legyen mondjuk pátens, hiszen ilyen rendeletekben minősítenek például egy-egy települést várossá) alapján ültetik majd át a gyakorlatba. A megegyezés része az is, hogy a korábbi feltételeket jelentősen szigorítva, ezentúl csak a parlament mindkét házának kétharmados többségével lesznek módosíthatóak az összes pátensek (ebből is kiviláglik, hogy sajnos valójában nem a királynő írja és adja ki ezeket).

A brit bulvársajtó súlyos botrányai, leginkább a telefonlehallgatási ügy nyomán indult Leveson-bizottság jelentése törvényi alapon működő sajtószabályozásra tett javaslatot. A kormány nagyobbik pártja, a konzervatívok ezt, Cameronnal az élen, inkább ellenezték, a másik kormánypárt (LibDem) és az ellenzéki Labour inkább támogatta. Az első kommentárok szerint a kialkudott megoldás fő előnye az, hogy mindkét oldal a maga álláspontját láthatja megvalósulni benne.

A sajtó vélt és valós áldozatait tömörítő, szigorú új sajtószabályozásért kampányoló Hacked Off üdvözölte a megállapodást. A veterán sajtószabadság-ügyi szervezet, az Index on Censorship viszont úgy véli, elfogadhatatlan, hogy politikusoknak bármilyen beleszólása legyen a politika ellenőrzésére hivatott média szabályozásába. Kirsty Hughes, az Index igazgatója azt mondta: ez a megoldás beszennyezi a demokráciát, az pedig, hogy a kétharmados szabályt minden pátensre kiterjesztik, az a fajta politikai ügyeskedés, amit a magyar kormány alkalmaz napjainkban, amikor politikai céljai érdekében, többsége birtokában rendre átírja az alkotmányt, megsértve ezzel demokratikus alapelveket.

Sok víz lefolyik még a Temzén, mire kialakul, hogy a majdani új sajtószabályozás szerve pontosan hogy fog kinézni a gyakorlatban, a továbbra is önszabályozásként működendő rendszer kidolgozása ugyanis magára az iparágra vár, nem a képviselőkre. Egyelőre az sem biztos, hogy a nagy kiadók hogyan reagálnak, csatlakoznak-e egyáltalán a majdani regulátorhoz. (Ha nem teszik, bíróság szabhat majd ki rájuk büntetéseket – legalábbis ha jól olvastam nagyon gyorsan az elképzeléseket -, nem pedig a Leveson által javasolt Ofcom, a rádiózás és televíziózás felügyeleti szerve.)

A Financial Times higgadt – még a megállapodás létrejötte előtt született – szerkesztőségi cikke arról ír, hogy öt éven belül, a “szabályozatlan” internetes média további térhódításával ez a fajta reguláció mindenképpen idejét múlttá válik. A pátens szövegének egyes elemzői ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet: az abban szereplő definíciók szerint minden hírekkel foglalkozó weboldal és akár blog is a szabályozás alanya lesz. Ez az a pont, ahol a magyar médiatörvény körüli viták ismerői felidézhetik emlékeiket és elégedetten hátradőlhetnek.

Papcsák Ferenc kontra Rajcsányi Gellért: hírt írni nem bűncselekmény

Büntetőeljárás Papcsák Ferenccel – Mandiner blog.

A mandineres szerkesztő élményekben és tanulságokban gazdag beszámolója az ellene indult rágalmazási perről. Érdekes (…) lesz látni, hogyan kezelik majd a bíróságok a folyamatosan változó jogi környezetben a közszereplők és a szólásszabadság viszonyára vonatkozó “tágabb tűréshatár” alkotmányos (alkotmánybírósági) mércéjét.

Független, de törvényi felhatalmazással működő sajtófelügyeletet javasol a Leveson-bizottság

The Leveson Inquiry.

Több mint egy éves munka után, ma tette közzé jelentését Londonban a Brian Leveson bíró által vezetett bizottság, amely a telefonlehallgatási botrány nyomán, Cameron miniszterelnök felkérésére vizsgálta a brit sajtó “kultúráját, gyakorlatát és etikáját”.

A jelentésnek a vezetői összefoglalója is 48 oldal, úgyhogy még nem olvastam végig, de a Guardian összefoglalójából kiderül, hogy:

– a bizottság a várakozásoknak megfelelően olyan új sajtószabályozási szerv felállítását javasolja, amelynek működése törvényi alapon nyugszik (a médiaipar számos szereplője és parlamenti képviselők egy csoportja is úgy véli, hogy egy ilyen megoldás már önmagában is a szólásszabadság megsértését jelenti; a szabályozás támogatói szerint viszont a brit sajtó eljátszotta a tiszta önszabályozás jogát a sorozatos etikai kihágásokkal és jogsértésekkel),

– a javasolt új testületnek a kormánytól és a parlamenttől is függetlennek kellene lennie, nemcsak a médiaipartól,

– a szabályozási eszközök között ott lennének a súlyos pénzbírságok,

– a reformnak ki kellene terjednie a sokat bírált brit jóhírnév-sérelmi (libel) modell megváltoztatására is.

A javaslat szerint az új rendszerben való részvétel nem lenne kötelező az újságok számára. Amelyik lap azonban kimarad, azt a tévés-rádiós piacot felügyelő Ofcom ellenőrizné.

Hogy mindebből mi és hogyan fog megvalósulni, az még nagyon a jövő zenéje. A Leveson-jelentés nem törvényjavaslat, tehát most először is mindenki rengeteget fog beszélni és írni róla, a már bemutatott szabályozási modellek mellé újabbak fognak készülni, aztán – minden bizonnyal évek múlva – összejöhet egy olyan jogi szöveg, amin megint el lehet kezdeni hosszan vitatkozni.

David Cameron a parlament alsóházában már reagált is a jelentés megállapításaira: szerinte a törvényi háttér önmagában is azzal a veszéllyel jár, hogy mai vagy jövőbeni politikusok a sajtó rendszabályozásának (regulations) eszközéül használják. A miniszterelnök szerint a Leveson által üdvösnek tartott célokat törvényalkotás nélkül is el lehet érni.

Lord Hunt, a PCC (a sajtó jelenlegi önszabályozó szervezete) vezetője – állítása szerint széles iparági konszenzussal a háta mögött – olyan új önszabályozási modellt javasol, amelyben ott vannak az elrettentő pénzbüntetések, de nincsen törvényi háttér. A Guardian szerint ez majdnem jó ötlet, de a médiabiznisz szereplőitől teljesen független entitásra lenne szükség.

Úgy néz ki, mégis lesznek választási hirdetések az interneten

Nem önálló iromány adatai 2010-.

Dr. Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár ma több zárószavazás előtti módosító javaslatot is benyújtott a választási eljárásról szóló törvényhez. A fenti linken megtalálható, T/8405/69-es szöveg elfogadása esetén a választási kampányok idején mégis jelenhetnének meg – egy újonnan bevezetett fogalommal – politikai hirdetések az internetes sajtótermékek felületein.

Bővebben itt; az előzményekről többek közt itt lehet olvasni.

A Google inkább kitiltja a francia médiát, de nem fizet a tartalomért

Google threatens to stop linking to French media sites.

A formálódó német példát követve a francia kormány is bejelentette: olyan jogszabály bevezetését fontolgatja, amely előírná, hogy a keresőszolgáltatóknak fizetniük kelljen a felületeiken megjelenített médiatartalmakért (vagyis a találatokként megjelenő hírcímekért, mondatokért). Az elképzelés mögött nyilvánvalóan az a megfontolás áll, hogy az egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerülő médiavállalkozások új típusú, a működésüket hosszabb távon is fenntarthatóvá tevő bevételi forráshoz jussanak.

Az AFP megszerezte a Google irritált levelét, amelyben azt közölte a francia hatóságokkal, hogy ha lesz ilyen törvény, akkor kitiltják keresőjükből az érintett szájtokat, fizetni pedig biztosan nem fognak, mert az “a Google létét veszélyeztetné”. A cég szerint a tervezett előírással “az internet, az internetfelhasználók és a forgalomirányításból jelentős mértékben profitáló szájtok” is rosszul járnának.

Aurelie Filippetti francia kulturális miniszter szerint a Google helytelenül teszi, hogy ilyen hangnemben fenyeget egy demokratikusan megválasztott kormányt. A lapkiadókat tömörítő szervezet, az IPG szerint a Google visszaél piaci dominanciájával, pedig inkább párbeszédre kellene törekednie.