Kategória: médiaetika

Társszabályozás, önszabályozás: mi legyen?

(Az alábbi írás először a Magyar Narancsban jelent meg. Azért ilyen hosszú.)

Ízlés, értékítélet, meggyőződés dolga, hogy a magyar média jelenlegi állapotát tragikusnak vagy egyszerűen csak jelentős mértékben javíthatónak/javítandónak tekinti-e az ember. A másfél évvel ezelőtti és a jelenlegi viszonyokra tekintve annyi világos, hogy a terjedelmes, óriási felhajtással kísért, igen drága intézményrendszert létrehozó médiatörvényektől nem lett jobb semmi. A média sem a nemzeti kultúrához, sem a sokat emlegetett demokratikus nyilvánossághoz nem tesz hozzá többet, mint tavaly meg tavalyelőtt, de még csak nem is szórakoztatóbb, mint akkor volt.

A 2011. július 1-jén indult társszabályozási rendszerrel is ez a helyzet. Két tekintetben persze beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A médiahatóságnak nem kellett újabb kommunikációs fronton csatáznia, sőt, joggal jelenthette ki, hogy a sajtószabadság haláláról szóló víziók, lám, alaptalanok voltak. A válsággal kínlódó szerkesztőségek legalább egy bizonytalansági tényezőtől megszabadultak, az óriási pénzbüntetések réme szertefoszlott. A társszabályozásból azonban nem lett nemzeti sport, az ügyek száma egy év alatt az internetes és nyomtatott médiában összesen nem érte el a néhány tucatot.

Ez önmagában is támadhatóvá teszi a társszabályozás intézményét, nem is egy oldalról. Lehetnek, akik úgy gondolják, hogy a viszonylagos visszhangtalanság az iparág hibája. Miért nem népszerűsítették hatékonyabban? Mások úgy vélhetik, a panaszok alacsony száma és – a médiatörvényt félreértő módon – jellemzően egyéni sérelmekre koncentráló jellege azt igazolja, hogy a sajtó kifogástalanul működik. jobb. A panaszok alacsony száma valójában csak a panasztételi csatorna ismeretlenségét és/vagy a közönség elvárásainak alacsony szintjét mutatja. De ha azt kérdezzük, hogy általánosságban változtatott-e valamit a média készítőinek és felhasználóinak viszonyán a társszabályozás, a válasz: nyilvánvalóan nem. Bővebben…

Reklámok

Weyer Balázs lesz a Főszerkesztők Fórumának elnöke

Ezekben a percekben is zajlik a januárban színrelépett médiaszakmai egyesület, a Főszerkesztők Fóruma első közgyűlése. Az alapítók elfogadták az egyesület alapszabályát, most pedig arra készülnek, hogy elnököt és elnökségi tagokat válasszanak. Egy elnökjelölt van, ennek megfelelően elég nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a szervezet első elnöke a szervezésben kulcsszerepet játszó kiváló barátom, Weyer Balázs, az Origo volt főszerkesztője lesz.

A FF etikai irányelvei itt érhetőek el. Amint megvannak az elnökségi tagok, frissítem a posztot. Addig is elárulom, hogy a 6 helyre legalább 8-an pályáznak.

UPDATE Az elnökség tagjai: Borókai Gábor (Heti Válasz), Győrffy István (Veszprémi Napló), György Bence (TV2 Tények), Mészáros Zsófi (Index), Murányi Marcell (Blikk). Szigeti Péter (Kreatív).