Hogyan védheti meg az újságírókat a Lex Gavra?

A Fidesz parlamenti frakcióvezetője, Rogán Antal, és barátai (a fideszes Kósa Lajos, illetve a KDNP-s Harrach Péter és Pálffy István) tegnap a Büntető törvénykönyvet módosító indítványt adtak be az országgyűlésnek “Az emberi méltóság védelme és a bizonyítékok meghamisításának megakadályozása érdekében” címmel. Mint az MTI nyomán a 444 megírta, Rogán a témában tartott sajtótájékoztatón azt mondta: “a ‘bizonyítékhamisítási botrány’ mélyen aláásta a demokratikus intézmények működésének normális rendjét, veszélyezteti a demokrácia intézményeinek stabil működését, ezért ‘nem engedhetjük meg, hogy a közelgő választás előtt ilyen még egyszer előforduljon’. Szerinte aki nem támogatja majd az előterjesztést az Országgyűlésben, az ‘rosszban sántikál’. Különösebb kétség nem lehet afelől, hogy a parlamenti többség nem kíván majd rosszban sántikálás gyanújába keveredni, így a javaslatból minden bizonnyal hamarosan törvény lesz – persze addig érkezhet még hozzá akárhány módosító.

(Lex Gavrának a 444 portál nevezte el a javaslatot Gavra Gáborra, a Hvg.hu ex-főszerkesztőjére emlékezve, ő ugyanis azért távozott posztjáról, mert a szóban forgó kamuvideót lapja nem kamuvideóként, hanem a választási csalás bizonyítékaként prezentálta.)

A módosítás a Btk. 226-os (Rágalmazás) és 227-es (Becsületsértés) paragrafusa közé helyezne el egy 226/A és egy 226/B paragrafust (ami mindenképp humánus lélekre vall, hiszen így nem kell a jelenlegi 227-es és 465-ös közti összes paragrafust, illetve az ezekre való összes jogszabályi hivatkozást átszámozni). A két új büntetőjogi tényállás egyike a “Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése“, másika a “Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala” névre hallgat.

A Btk. természetesen jelen állapotában is szankcionálja, ha valaki “valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ” (226. §); a módosítás érdemben annyit jelent, hogy a rágalmazás büntetési tétele, a momentán egy éves, minősített esetekben két éves szabadságvesztés, súlyosbodik. A javaslat szerint “hamis felvétel” “hozzáférhetővé tétele” esetén két, minősített (nagy nyilvánosság előtti vagy jelentős érdeksérelmet okozó elkövetés) esetben három évre. Ha elfogadjuk, hogy a “hamis felvétel” útján történő becsületcsorbítás károsabb, mint ha valaki bármilyen más módon (például hamis dokumentummal) teszi ugyanezt, akkor is elég lett volna a meglevő paragrafusok módosítása, a büntetési tételek felemelése, de ez végülis formai kérdés.

A laikus számára is messzire ordít viszont, hogy a Btk. szándékosan úgy van megírva: az életben felbukkanó különböző, partikuláris, speciális esetekre általánosan alkalmazható szabályokat, ne pedig technikai, technológiai, gyakorlati részletekhez kötődő mikroszintű előírásokat tartalmazzon. Mivel indokolja a javaslat a “hamis felvétel” igencsak specifikus tényállásának beillesztését a büntető jogrend jellemzően általános előrásokat tartalmazó keretei közé? Ezzel:

“Október 21-én robbant ki a bizonyítékhamisítási botrány. A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője hamisított bizonyíték alapján tett feljelentést, és kérdőjelezte meg a választások tisztaságát. A bizonyíték hamisítás alkalmas a demokratikus intézmények lejáratására és a választások tisztaságának megkérdőjelezésére. A demokratikus intézmények védelme azt indokolja, hogy a Büntető Törvénykönyvben külön tényállás és szigorúbb büntetési tételek szankcionálják a bizonyítékhamisítás hasonló esetét.”

A javaslat megalapozása tehát az, hogy a demokratikus jogrendet súlyos csapás érte a bajai kamuvideóval, és egyértelmű, hogy ilyen csapások sűrű megismétlődésére kell számítani a jövőben – a büntetőjogi fenyegetés szigorításával ugyanakkor megelőzhetőek a további hasonló csapások. Önmagában is kérdés, hogy a demokratikus intézményrendszer megóvásának mennyire adekvát terepe a jellemzően mégiscsak személyiségijog-védelemre hivatott becsületsértési tényállások speciális kibővítése (ezt az előterjesztők is feltehették magukban, hiszen javaslatuk címében még az emberi méltóság védelméről van szó). De az meg pláne kérdés, hogy a kamuvideó sztoriját végignézve ugyan ki gondolhatja komolyan, hogy az veszélybe, pláne súlyos veszélybe sodorta a demokratikus intézményrendszert?

A Hvg.hu, az immár toposszá szilárdult fordulattal élve, rendkívül “súlyos szakmai hibát” követett el, amikor kirakta a videót, és úgy tálalta, ahogy. De gyakorlatilag percekkel az anyag megjelenése után kint voltak az interneten azok a cikkek, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy a videó minimum kamugyanús. Másnapra nem lehetett az ilyen perverz baromságok iránt bármennyire is érdeklődő médiafogyasztók között olyan, aki ne szerzett volna tudomást arról, hogy a történet ugyan tisztázatlan és szánalmas, de az biztos, hogy a filmen nem egy választási megvesztegetés látható.

Mindez azt is jelenthetné, hogy a javaslatot be lehet sorolni a jelen ciklus törvényhozási elefantiázisának értelmetlen, de viszonylag ártalmatlan termékei közé (bár annak, aki egy év helyett majd a dupláját kapja büntetésként, nyilván nem fog annak tűnni). A sok tekintetben nem egyértelmű szövegnek lehet azonban a sajtószabadságra nézve nagyon fenyegető, de éppenséggel bíztató olvasata is. Az Átlátszó.hun író Sepsi Tibor véleménye szerint az,

“hogy az elkészítést, a nyilvánosságra hozatal nélküli terjesztést és a gondatlan közzétételt is büntetik, összességében oda vezet, hogy bármit csinál is az újságíró vagy a jóhiszemű kiszivárogtató egy kicsit is bizonytalan eredetiségű felvétellel, azzal biztosan bűncselekmény elkövetését kockáztatja. Márpedig a kétely bizonyos szintje mindig fennáll, amelyet néha éppen a nyilvános vita tud csak végleg megszüntetni. Egy lejárató álbizonyíték közzététele ma is jogsértő, polgári jogi kártérítést biztosan, rágalmazás miatti büntetőeljárást pedig jellemzően kockáztat vele az elkövető. Ha viszont azt várja majd el a büntetőjog egy szerkesztőségtől, hogy minden olyan bizonyítékot eleve töröljön, aminek az eredetiségéről nincs meggyőződve, azaz még egy szakértőnek se küldhesse el ellenőrzésre büntetlenül, akkor még az a kevés dokumentált ügy se jut el a nyilvánosságig, amelyek eddig eljutottak.”

Nem eldönthető, hogy a javaslat készítőinek a sajtó demokratikus szerepe melletti elkötelezettsége, vagy csupán trehánysága vezetett ahhoz, hogy a beterjesztett szöveg ezzel akár ellenkezőleg is értelmezhető. A fejezetcímek ugyanis “a becsület csorbítására alkalmas” (kiemelés tőlem) felvételekről szólnak, maga a javasolt szöveg azonban a készítés és a hozzáférhetővé tétel esetében is a becsületcsorbítási célhoz köti a büntetendőséget. Vagyis a bíróság előtt azt kell majd bizonyítani, hogy az adott felvétel gyártói és megjelentetendői elhatározottan és szándékosan a célszemély (avagy jogi személy, esetleg személyösszesség) sárba tiprására törekedtek. Erről a szavak általánosan elfogadott jelentését alapul véve nem lehet szó akkor, amikor egy újságíró szakértőnek küld el valamilyen felvételt, hogy annak hitelességéről információt szerezzen. És akkor sem, amikor egy újság a hamisítvány sugalmait megkérdőjelező, cáfoló anyag keretében mutat be valamilyen kamut.

A javasolt 226/B § 3. bekezdése, amely a “Becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala” elnevezésű tényállás gondatlan elkövetéséről rendelkezik, ugyancsak olvasható sajtóbarát értelmezésben is. Itt ugyan elég, ha a nyilvánosságra hozott hamisítvány alkalmas a becsület csorbítására, de a megvezetett/béna szerkesztő számára (a nagy nyilvánosság előtti szándékos elkövetésért kiszabható három év helyett) csak egy évben határozza meg a maximum büntetést a javaslat.

Az indoklás szerint a gondatlan elkövetés akkor valósul meg, amikor “a az elkövető úgy hozza nyilvánosságra a hang- vagy képfelvételeket, hogy nem győződik meg azok valóságáról, nem kéri ki az érintettek véleményét”. Az indoklásból ugyebár nem jogszabályszöveg, mégis figyelemreméltó, ha egy törvényjavaslat figyelembe veszi a média működésének értelmét és jellegzetességeit. A Rogán-csapat javaslata ezzel a fordulattal visszacsempészi a magyar jogrendszerbe a legendás 36/1994-es alkotmánybírósági határozat szellemét, amely a közszereplők bírálatának kereteit meghúzva mondta ki, hogy rájuk vonatkozó, “a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint – az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel – elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta”. Az Ab-határozat azt a mércét igyekezett – visszatekintve inkább kevesebb, mint több sikerrel – a hazai jogba építeni, amely a potenciálisan becsületsértő, a médiában megjelenő közlések esetében büntetést kizáró, mentességi körülménynek tekinti, ha az újságíró/szerkesztőség az elvárható szakmai szabályoknak megfelelően, kellő gondossággal járt el a közlés előtt.

Értelmetlennek, akár fenyegetőnek is tűnik a Rogán-csapat mostani javaslata, messze kilóg belőle az aktuálpolitikai lóláb, és könnyű elképzelni, hogy milyen kellemetlen következményei lehetnek még (például az Alaptörvény és az új Ptk. közösségvédelmi előírásaival kombinálva). Az a szemlélet viszont welcome back, még ha véletlenül is, mely szerint az újságoktól nem azt várjuk, hogy soha semmi olyat ne közöljenek, ami valakit idegesít vagy sért, még csak nem is azt, hogy tettessék magukat tévedhetetlennek, hanem azt, hogy az információkat megfelelő ellenőrzés, utánajárás után, értelmezhető módon, a meglevő kétségeket, bizonytalanságokat sem eltagadva mutassák be. Ha pedig ezt teszik, nem vegzáljuk őket sem a személyiségi jogok, sem a demokratikus intézményrendszer mögé bújva.

UPDATE: Egy kiváló írás ugyanerről, Polyák Gábortól, többek között azzal a nem elhanyagolható véleménnyel, mely szerint a javaslat kívánt célja “a túlzott óvatosság, a túlzott óvatosság pedig a tájékoztatás halála.”

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Sepsi Tibor

    a célzatosság helyes értelmezésén én is hosszan gondolkodtam, de vagy az van, hogy semmi értelme az egésznek (mert az még a bajai videó kapcsán is bizonyíthatatlan, hogy becsületsértő szándék volt, lásd még “oktatóvideó”, a sporttagozatos szoci hitelesnek gondolta a videót, stb,), így tulajdonképpen adtunk egy végrehajthatatlan speciális szabályt a rágalmazás mellé. vagy az van, hogy a felvétel tartalma . és nem mondjuk a kapcsolódó belső levelezés – alapján kell ítélni (mint egy rendes sajtóperben vagy rágalmazási perben), önmagában a közzététel szándéka megalapozza a készítésnél és a más számára hozzáférhetővé tételnél is a becsületsértő célt (hiszen az objektíve becsületsértő jellegű közlés közzététele eleve becsületsértő, bár ezt a kontextus még mentheti). a mentő bizonyítékként való közzététel viszont jó példa, ott biztosan nem állna meg a cél. a gondatlan eset indokolását én azért nem éreztem döntőnek, mert ahhoz eleve az kell, hogy hitelesnek, valósnak gondolja a szerkesztő a tényeket, azaz ha megmarad a bizonytalanság, az már inkább eshetőleges szándék. szóval lehet, hogy túl szigorú voltam, de az mindenesetre biztos, hogy a közvetítő szankcionálása értelmetlen, meg hogy ez nem a Ney York Times-szabály.

    • nadoripeter

      Hát nem az, és ahogy Polyák Gábor írja, nem is törvényalkotási remekmű. Óriási móka lesz, amikor a bíróságoknak meg kell próbálniuk ítéleteket hozni ezekre a paragrafusokra alapozva.

  2. Visszajelzés: Néhány szó a “Lex Gavráról” | Főszerkesztők Fóruma

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s