Elhunyt minden idők legjelentősebb jogi újságírója

Anthony Lewis, Who Transformed Coverage of the Supreme Court, Dies at 85 – NYTimes.com.

Anthony Lewis március 25-én, a massachusettsi Cambridge-ben, otthonában hunyt el, hozzám szégyenszemre csak tegnap este jutott el a hír. De nem láttam nyomát, hogy magyarul lett volna szó róla, úgyhogy jobb későn, mint soha.

Hazánkban ugyebár értelmezhetetlen fogalom az, hogy jogi újságíró, de Amerikában, ahol minden van, ilyen szakma (vagy legalább foglalkozás) is létezik. Lewis a múlt század ötvenes éveiben kezdte a pályáját, 1955-ben a Washington Daily News című bulvárlap riportereként kapott Pulitzer-díjat egy sorozatáért. (A cikkek egy Abraham Chasanow nevű illetőről szóltak, akit olyan Amerika-ellenes vádak miatt bocsátottak el az állásából, amelyeket azok “titkos” volta miatt megismerni sem volt módja, így védekezni sem tudott ellenük a bíróságon.)

Az 1962-63-as újságsztrájk idején (ekkor már a New York Times munkatársa volt) Gideon’s Trumpet címmel könyvet írt a Legfelsőbb Bíróság azon döntésének történetéről, amely alapján azóta senki nem állhat amerikai bíróság előtt szakszerű jogi képviselet nélkül – Lewis tehetségére, a bonyolult jogi kérdések és dilemmák világos, érthető, sok esetben szórakoztató megragadásának képességére rávilágít, hogy a könyvből film készült Henry Fonda főszereplésével. Fő témája általában is a Legfelsőbb Bíróság volt, de rengeteget foglalkozott a bevándorlási joggal és érintettjeivel, meg mindenféle kiszolgáltatott emberek, csoportok és a jogrendszer viszonyával.

Ennek megfelelően amerikai értelemben szélső-liberális, vérző szívű balos volt (karrierje legelején dolgozott a demokrata elnökjelölt Adlai Stevenson kampányában, később egyes kollégái szerint túl jóban volt Robert Kennedyvel). Sokat és keményen osztotta Reagant és főügyészét, Ed Meese-t, majd George W. Bush főügyészét, John Ashcrofot is. De ugyanolyan szenvedéllyel bírálta a Clinton-kormányzat bevándorlási politikáját, mint a republikánusokét.

Volt a NYT londoni tudósítója, írt könyvet a Sullivan-döntésről (Make No Law) és az amerikai alkotmány első kiegészítéséről (Freedom for the Thought That We Hate), és nem csak a Columbia felsőfokú újságíró-iskolájában, hanem a Harvardon is tanított jogot. 1969 és 2001 között írta rendszeres jogi publicisztikáit a New York Timesba (az utolsót arról, hogy a 9/11-es támadások utáni kormányintézkedések miért jelentenek fenyegetést az állampolgári jogokra). A nekrológokból – de egyébként minden írásából is – kiderül: miközben folyamatosan bírálta az amerikai jogrendszer általa negatívnak tartott jelenségeit, ezt mindig és éppen arra alapozta, hogy büszke volt erre a jogrendszerre és az általa kialakított jogrendre, a bíróságok működését pedig a demokrácia legfontosabb védelmi eszközének tekintette.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s